Először a bányatavon

Először a bányatavon Mindig előre megtervezem a horgászataimat, ez most sem történt máshogy, de ezt a négy és fél napot nagyon vártam. Izgatott voltam, mert életemben először látogattam el egy bányatóra. Idáig mindig telepített vagy természetes vizeken jártam, de most úgy gondoltam, hogy eljött az ideje egy bánya tavi horgászatnak is. Elhatároztam magam és kerestem egy általam érdekesnek vélt tavat Olaszországban. Az utazás, mint máskor, most is jól telt, csodálatos helyeken fordultam meg, a hegyekben egészen 2000 méterig fel kellett autózni.

4 órányi utazás után végre megérkeztem erre a kis bányatóra, ahol a tógazda nagyon barátságosan fogadott, útba igazított a szabályokkal kapcsolatban majd megmutatta az állást és megnyugtatott, hogy a tóra vigyázó két kuvasztól sem kell félnem. Miután Marco elköszönt és magamra hagyott, nekiláttam a tábor kialakításának, próbáltam mindent a lehető legpraktikusabban elhelyezni. Közben azért fél szemmel figyeltem a vizet és a környezet hihetetlen gazdag élővilágát is, mert nem mindennap jutok el ilyen szép helyekre.

Mikor a táborral végeztem jöhetett a helykeresés, ami a horgászat egyik legfontosabb része, mert meghatározó szerepe van a sikerességre nézve. Lehet úgy is horgászni, hogy kimegyünk, bedobunk, majd bízunk a jó szerencsében és lehet úgy is, hogy ráfordítjuk a kellő időt és energiát a részletekre és a befektetett munka végül megtérül. Semmi információval nem rendelkeztem a tóról, ami szándékos volt, mert szerettem volna magamat vizsgáztatni ugyanis az elmúlt időszakban sokat olvastam, informálódtam és úgy érzem fejlődtem is. A helykeresésben segítségemre volt az etető hajóm, ami radarral van felszerelve. Ez egy egyszerűbb módja annak, hogy megtaláljuk azokat a töréseket, púpokat, ahol a halak eljárnak és táplálkoznak. Nem volt olyan könnyű, mert a változatos mederfenék gondolkodóba ejtett, hogy hol is helyezzem el a szerelékeimet. A medertörések jó haltartó helyek, ezek alján gyűlik össze sokszor a természetes táplálék.

A pontyok keresik a búvóhelyeket is, így minden olyan hely jó lehet, ami segíti a rejtőzködésüket, mint például belógó ágak, bedőlt fák vagy bármi olyan mesterséges tárgy, ami menedéket nyújthat számukra. Véleményem szerint az öreg pontyok ragaszkodnak a helyükhöz illetve a megszokott útvonalaikhoz. Korábban sokat informálódtam a bánya tavi horgászatról és sok pozitívum szólt a 3-9 méteres mélység mellett, ugyanis ebből a mélységből tudjuk a legtöbb kapást elérni. Ezen a túrán is ez a mélység adta a legtöbb halat, tehát az információim megállták a helyüket. Valószínű ez a mélység az optimális a pontyoknak és itt a legjobb a komfortérzetük. Így kerestem két olyan helyet, ahol ezt megtaláltam, viszont a harmadik szerelékemet egy sekélyebb részen helyeztem el a parthoz közel, mert, ahogy körbejártam a tavat észrevettem a bokrok alatt tanyázó halrajokat, így ez sem volt kérdés már. A sekély részek jók lehetnek a nagy melegben, a mélyebb vizek viszont jobbak hidegebb időszakban. Egy hűvösebb éjszaka után egy napsütötte sekély víz gyorsan felmelegszik, a reggeli órákban szeretik a pontyok ezeket a felmelegedő vizeket. Szerencsére a halak násza az ívás még nem kezdődött el, viszont nagyon fürödtek a víz tetején, ami elárulta a hollétüket. Minden túrám kezdetén, mikor egy új tóra látogatok, alaposan megvizsgálom a tóban található természetes táplálék forrásokat ugyanis erre tudom a későbbiekben alapozni a megfelelő csalik kiválasztását. Ez esetben kagylómaradványokat azonnal észrevettem a rákokat viszont csak az éjszaka beálltakor. Ez a két dolog elég is volt ahhoz, hogy meghozzam a döntésemet. Van egy szokásom a horgászataim kezdete alatt. Mivel a tavak vizei nem egyformák, ezért a bojlik és etetőanyagok is másképp reagálnak a vízben érve, például más az oldódási idő is. Mindig bedobok magam elé 2-3 szem bojlit és pelletet, hogy figyelemmel tudjam kísérni mi is történik pontosan. Miután hivatalosan is 2018 márciusától a Jet Fish csapatát képviselem, ezért az új bojlik és a saját tudásomat is letesztelhettem azonnal.

Itt szeretném megköszönni a remek lehetőséget és a bizalmat is, hogy ide tartozhatom. A meglévő információk alapján a Chilli tuna és a Biokrill bojlikat próbáltam ki ez alatt a 108 órás horgásztúrám alatt, ami igen jó választásnak bizonyult.

Etetésnek 6 milliméteres pelletet és csemegekukoricát szántam kendermaggal, amihez hozzá adtam szerelékenként 3 szem bojlit félbe vágva és 3 szemet egészben. Az első kapás este 7 órakor jött meg egy 9,9kilós töves személyében, majd ezután csend kísérte az éjszakámat. Másnap kora reggel azonban egy gyönyörű töves örvendeztetett meg, majd a visszaengedése után közvetlenül jelentkezett a másik helyről a túra legszebb hala is. Boldogságom határtalan volt, mert még soha nem tartottam ilyen gyönyörű erőtől duzzadó bánya tavi töveseket a kezemben.

Élmény volt a küzdelem minden egyes hallal, de ami a legjobb volt az egészben, amikor megpillantottam a víz alatt kb. 4-5 méterre őket. Akkor még nem gondoltam mekkorák is valójában, de mikor a hálóba kerültek és megemeltem, akkor szembesültem a valósággal. A tippeléseim folyamatosan mellé mentek, mert 7-8 kilós halak valójában 13-15 kilósak voltak. Folytattam a horgászatot, de a kezdeti sikereket felváltotta a csend, amiért nem aggódtam, hisz ez nem egy kocka tavi peca, ahol sűrűbben frissítgetünk, ha nincs hal, itt ki kell ülni a kapást és türelmesnek lenni. Tehát nem volt más teendőm, mint várni és bízni magamban, na meg a csalikban. Az este újra eljött, de nem a szokványos formában, hanem egy kiadós viharral érkezett, ami némi anyagi kárt is okozott, viszont a halakat is meghozta. Az óránkénti 80-90 km/h szél alaposan meglepett, de a sátrak bírták a gyűrődést. A vihar elmúltával rengeteg letört ág hevert mindenhol, még a víz felszíne is tele volt vele. Reggel némi rendrakás közben ismét lendületes húzással jelentkezett egy szép töves, majd közös fénykép, aztán jöhetett a legszebb pillanat a C&R. Ezt követően újra radaroztam a vizet és találtam egy ígéretesnek tűnő törést 9 méteren, amit habozás nélkül koncentráltan megetettem és elhelyeztem a szereléket is.

Úgy gondoltam, hogy a koncentrált és kevesebb etetéssel a kiesebb testű pontyokat sikerül elkerülnöm, ezért idővel elhagytam a kukoricát és a kendermagot teljesen és csak a pelleteké és a bojliké maradt a főszerep. Mivel rengeteg rák volt a tóban, ezért egy szokatlan dolgot tettem. Pár darabot összeszedtem, ledaráltam és az etetéshez hozzá adtam. Az eredmény meglepően pozitív volt, sokkal hamarabb jelentkeztek a kapások és sűrűbbé váltak. Mondhatni természetes method mixként működtek a ledarált rákok. A csali Chilli tuna 20mm főtt bojli volt, ananász pop up bojlival kikönnyítve.

Innentől kezdve minden működött, úgy ahogy az elő volt írva. A túra végéig számos szép halat sikerült a kezembe tartani egy-egy fotó erejéig. Megérte a befektetett munka, ugyanis az új hely adta a túra 70%-nak a fogását. Összesen 21 darab halat sikerült kifognom, amelyek súlya 9.5-15 kiló között volt. 2darab hal volt 10 kiló alatt, a többi 12-15 közötti. Mivel még nekem is sokat kell tanulnom, ezért levontam a következtetést és a legközelebbi alkalommal némi változtatással fogok visszatérni abban a reményben, hogy sikerül majd a tó egyik mohás hátú lakójával egy közös fotót készíteni. A Jet Fish csalik remekül működtek és nagy elégedettséggel használtam a túra során. A bánya tavi horgászat nem hasonlítható össze a többivel, fantasztikus élményekkel gazdagodtam, és ha tehetem, akkor ezeket a tavakat fogom keresni a jövőben.

Vér Antal


Accept Site use cookies